A teával kapcsolatos irodalom széles területet kénytelen felölelni. Irodalom, filozófia, zene, mezőgazdaság, növényvédelem, gasztronómia és sok más terület tatozik hozzá. Nálunk kevés, inkább életmódmagazinokban megjelenő cikk jellemzi, említésre sem méltó, nemhogy a szakmaiság, de a tájékoztatás legalapvetőbb szempontjait sem kielégítő színvonalon. Az 1000 teát alapító Erik Aal cikksorozata a Borbatátban kitűnő, az adott keretekhez jól alkalmazkodó sozat volt, a tavalyi Gusto beli teaszereplés már sajnos nem sikerült, könnyen elképzelhető, hogy az írásokat igazították a folyóirat bulvárgasztonómiai kereteihez. A könyvpiacon szereplő teáskönyvek többsége is megrendelésre készült zsánerkiadvány, mind közül a legborzasztóbb a különben szép kiállítású Teaenciklopédia (sic!), ami képanyagában és szövegében is teljességgel inkompetens kiadvány. A legutóbb megjelent teakalauz remélhetőleg javít a helyzeten, de ezzel a könyvvel később foglalkozunk, nem szorul rá sem reklámra, sem kritikára.

   Az angol nyelvterületen - ami pedig értelemszerűen a tea legnagyobb fogyasztói nyelve - is könnyen elcsábulnak a kiadók és hajlamosak popularizálni műveiket. The Spirit of Tea, Tea: East and West, Tea in the East stb. még csak meg sem karcolják a felszínt. Az első könyv, ami jelentős sikereket ért el a népszerűsítő irodalom és a szakmai tartalom egybefésülésében a Kit Chow és Ione Kramer által jegyzett All The Tea In China San Francisco 1990. Anélkül, hogy ez a könyv hibájául lenne fölróható, meg kell említeni, hogy 1, azaz egy oldalt szentel a puerhnek, ami "very special tea". Ez akkoriban normális volt. Sokkal spirituálisabb mű, gazdag taoista, filozófiai utalásokban, a gong fu cha magyarázatával az 1985-ben Bostonban kiadott The Chinese Art of Tea, John Blofeldtől, enek megfelelően nehéz hozzájutni.

Összefoglaló mű létére meglepően pontos, okos könyv a History of Food Maguelonne Toussaint-Samat műve (1992), kezdő érdeklődőnek jó terep az induláshoz, ráadásul a pár oldalt körülölelő többi téma gazdag történelmi háttérrel mutatja be a témát.

A  fekete tea iránt érdeklődőknek kitűnő forrás két kötet a Vedams, Indiai angol nyelvű kiadó könyveiből:

Darjeeling Tea : The Golden Brew/G.D. Banerjee and Srijeet Banerjee. Lucknow, International Book Distributing Co., 2007, 562 p. és

Tea : Legend, Life and Livelihood of India : A Story of Dedication, Hard Work and Evolving Culture/G.P. Baroowah. New Delhi, LBS Pub., 2006, 148 p., mindkettő meglehetősen borsos áron kapható.

A japán tea iránt érdeklődők legfontosabb, de nehezen elérhető irodalmát angol nyelven a Chanoyu Quarterly folyóiratanyaga adja, időnként felbukkan egy-egy szám antikváriumokban, vagy az e-bayen.  Ugyancsak használtan lehet hozzájutni A. L. Sadler monográfiájához: Cha-No-Yu, The Japanese ea Ceremony. Boston 1962.  Az Omotosenke összefoglaló műve Sen'o Tanaka - The Tea Ceremony is nagyon jó színonalú, olvasmányos, szép könyv. (1973-1998) 

Sokadszor adták ki újra Kim Chuen Lam általunk is hivatkozott könyvét: The Way of Tea  - The Sublime Art of Oriental Tea Drinking

Amerikai stílusú, de szellemes és történelmi utalásokban gazdag James Norwood Pratt könyve, a New Tea Lover's Treasury

   Teljesen új hangot hozott a teakönyvek világába az először 2007 őszén megjelentetett The Art of Tea magazin, amiből változó színvonalon eddig három szám jelent meg. A Tajvanra és Yunnanba "emigrált" amerikaiak és Amerikába került tajvaniak által jegyzett folyóirat megjelenésében sok teakönyvet lepipál, tartalmában hol erősen részletező, már-már szakmai, hol meg szedett-vedett. Az Art of Tea egyik szerkesztője, Aaron Fisher ezzel egy időben indította útjára az első teljesen ingyenes angol nyelvű teaújságot: The Leaf címmel, amit melegen ajánlok mindannyiuknak, pár cikket a szerkesztők engedélyével mi is átveszünk. Az olvasáshoz kattintson a fejlécen található képre.

Azonban, mindent  összevetve a legjobb teáskönyvet 1240 évvel ezelőtt kezdte el írni LuYu és végül ennyi lett a címe: Cha Ching - Teás dolgok.